Ürge genetikai vizsgálata

A közönséges ürge (Spermophilus citellus) hazánk fokozottan védett rágcsáló-faja, amely fontos táplálékbázisa olyan féltve őrzött ragadózó madarainknak, mint a kerecsensólyom és a parlagi sas. Ez a rágcsáló-faj nemcsak hazánkban, hanem az Európai Unióban is nagy természetvédelmi jelentőséggel bír, mert szerepel az élőhelyvédelmi irányelv (43/92/EGK) II. függelékében. A hazai ürgepopulációk filogeográfiai és populációgenetikai felmérése a hazai állományok természetvédelmi célú menedzselésének alapjául szolgál. A hazai állományok ilyen irányú genetikai vizsgálata két irányban kezdődött meg: ún. genetikai vizsgálat filogeográfiai módszerrel (max. 30 populáció, populációnként 3 egyedének genetikai vizsgálata – összesen max. 90 minta – az alábbi kérdések megválaszolása céljából: Milyen a hazai ürgepopulációk közötti földrajzi – genetikai (filogeográfiai) viszony? Milyen rokonsági csoportok mutathatók ki?); illetve az ún. genetikai vizsgálat populációgenetikai módszerrel (max. 30 populáció, populációnként 25 egyedének – összesen max. 750 minta – vizsgálata az alábbi kérdések megválaszolása céljából: Milyen a hazai ürgepopulációk genetikai szerkezete, illetve mely populáció-típusok (pl. természetes maradvány, természetes betelepített, reptéri), milyen mértékben veszélyeztetettek populációgenetikai szempontból (beltenyésztés, sodródás, stb.)?).

Összességében nem valószínű, hogy jelentős filogeográfiai struktúra van a Pannon
állományokon belül,  azaz szinte bármit bárhová telepíthetnénk, mert nem látszik csak
annyi struktúra, hogy a dunántúli és tiszántúli állományok külön csoportba sorolhatók (pár
kivételtől eltekintve, amik már tudatos áttelepítések hatását is jelezhetik). Ezt az elkülönülést
megéri fenntartani, noha pl. a bugaci és kunpeszéri állományok beékelődése a Balaton-felvidéki
állományokba feltűnő kivétel. Mégis, talán nem teljesen légből kapott fenntartani a
tiszántúli és a dunántúli állományok közötti kisebb különbséget.
Az, hogy statisztikailag ugyan nem igazolhatóan, de szembetűnően gyakrabban ment végbe
palacknyak-esemény a legelőn élő állományok esetében arra utalhat, hogy a stabilan rövid
füvű, erősen antropogén élőhelyen stabilabb ürgeállományok lehetnek. Azaz egyértelműen
fontosnak tűnik az állat számára a stabilan alacsony fűmagasság, amely akár mesterségesen (a
reptereken alkalmazott módon) is fenntartható. Mindazonáltal ez az összefüggés
statisztikailag a vizsgált 25 mintán nem igazolható.
Összességében úgy tűnik, hogy a hazai állományok egy egykori, a közelmúltig fennálló,
egységes meta-populációs szerkezetű, nagy Pannon állomány maradványai, amelyek még
most is őrzik ezt a struktúrát, illetve a faj – biológiai tulajdonságából fakadóan – képes a
genetikai megújulásra. Ezt a konklúziót támasztja alá az 1. részben elvégzett filogeográfiai
elemzés is, ami a vizsgált 35 populáció egységes filogeográfiai képe is.

 

Publikációk a témában:

Providing finer resolution of a part of a picture—the detailed molecular phylogeography of European ground squirrel in Hungary

Poster · November 2016
DOI: 10.13140/RG.2.2.21763.30248
11/2016, , At: Belgrade, Serbia, Conference: 6th European Ground Squirrel Meeting, Affiliation: Instutute of Zoology, Faculty of Biology University of Belgrade, DOI: 10.13140/RG.2.2.21763.30248

Közvetlen hivatkozás: http://mammalogy.hu/6thecgm_poster_v2/

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*