Tervezzünk a hóddal!

Az eurázsiai hód országhatárokon keresztül történt spontán terjedés és egy 1996-2008 között folytatott visszatelepítési program együttes eredményeként visszatért, őshonos állatfaj Magyarországon. Hazai egyedszáma napjainkra meghaladta a 10 000 példányt (Czabán Dávid és Juhász Erika becslése). Ökoszisztéma-mérnökként rágásával és gátépítő tevékenységével aktívan alakítja át saját élőhelyét. Ez a tájátalakítás egyfelől befolyásolja a vízfolyások és a vízpartok természeti állapotát, így az ottani életközösségeket, másrészt pedig a hóddal ezeken a területeken osztozó ember szempontjából is jelentős hatásokat von maga után.

Hódgát egy Fejér megyei élőhelyen. A szerző felvétele

Ember-vadvilág konfliktusok jelentkezhetnek a gazdasági vagy kulturális szempontból értékes fák kirágása, a víz visszaduzzasztása és az üregásási tevékenység kapcsán is. Ugyanakkor, ahogy erről egy korábbi cikkben írtunk, a természet által nyújtott ellátó, szabályozó és kulturális szolgáltatásokra a hód pozitív, illetve ambivalens hatásokat is gyakorolhat. Ha pedig nemcsak az ember szemüvegén keresztül szemléljük a faj tájátalakító tevékenységét, akkor a kérdés ennél is sokkal összetettebbé válik.

A hódrágás és gátépítés része a hullámtéri élőhelyek természetes folyamatainak, a hód által befolyásolt jelenségek vizsgálata, a táj állapotában és az életközösségekben végbemenő változások megértése és azok természetvédelmi szempontú értékelése fontos feladat, tekintettel korunk olyan természetvédelmi problémáira, mint az élőhelyvesztés, a biodiverzitás csökkenése, a klímaváltozás és a biológiai invázió. A hód gátépítésével képes több hektár kiterjedésű vizes élőhelyeket létrehozni és növelni az élőhelyi heterogenitást, ezáltal a vízhez, vízparti területekhez kötődő fajok szélesebb spektruma számára biztosíthatja a megtelepedés és szaporodás feltételeit. Ezek a vizes élőhelyek hozzájárulhatnak továbbá a klímaváltozással egyre súlyosbodó aszályok elleni küzdelemhez is. Az élőhely megváltozása eltérő hatást gyakorol a különböző fajokra, ami megnyilvánulhat azok előfordulási helyének és lokális populációméretének megváltozásában. A hódélőhelyek fajkészletében őshonos (köztük védett és nem védett), valamint idegenhonos inváziós fajok is szerepelhetnek. Utóbbiak veszélyt jelentenek az őshonos faunára. Fontos megértenünk, hogy a hódok által előidézett változások milyen hatást gyakorolnak az őshonos és inváziós fajok versengésére, sikerességére.

Hódrágás és a biológiai invázió

2016 és 2020 között számos magyarországi élőhelyen végeztünk a hód rágás-preferenciájával kapcsolatos felméréseket, ezek közül 20 helyszín inváziós fássszárú fajokkal fertőzött hullámtéri ligeterdő volt. Kimutattuk, hogy a hód preferálja a fűz- és nyárfajokat az inváziós amerikai kőrissel, gyalogakáccal és zöld juharral szemben, ami közvetett módon hozzájárulhat a biológiai invázió folyamatának felgyorsulásához. Ez a hatás nem volna törvényszerű akkor, ha az őshonos puhafák jól sarjadnának (ezáltal „megfiatalodnának”) a rágás után, vagy spontán felújulásuk sikeresebb lenne idegenhonos társaikénál.

Kidöntött zöld juhar. A hód a puhafákat preferálja, de az inváziós fajokat is hasznosítja, főként akkor, ha azok dominálnak a kínálatban. A szerző felvétele

A puhafák regenerációs képességét a szakirodalom szerint számos tényező befolyásolja, ilyenek például a talajvízszint, a vízszint csökkenésének sebessége és a frissen képződött üledékfelszínek jelenléte. A folyók szabályozása (kanyarulataik átvágása és az aktív árterület csökkenése) jelentős változásokat okoztak ezen paraméterekben. Nagyléptékű élőhelyrekonstrukciókra lenne szükség ahhoz, hogy a hullámtereken zajló természetvédelmi szempontból negatív folyamatokat, elsősorban az inváziós fajok térnyerését mérsékelni tudjuk. Ezen rekonstrukciós lépések fontosságára a visszatért ökoszisztéma-mérnök faj hatása is rámutat.

A rágás-preferenciáról és a rágás ökológiai hatásaival kapcsolatos eredményeinkről bővebben a Global Ecology and Conservation nevű nemzetközi tudományos folyóiratban megjelent tanulmányunkban olvashat. Jelenleg a hód táplálkozási stratégiájának átfogó, statisztikai elemzésén dolgozunk a hullámtéri élőhelyeken gyűjtött további adataink feldolgozásával. Később pedig a hód kisvízfolyások növényzetére gyakorolt hatásait is elemezni fogjuk.

Átalakult kisvízfolyások – a hódgátak ökológiai szerepének vizsgálata

2021. tavaszán a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány támogatásával a Tápió, a Galga és a Váli-víz vízrendszerén végeztünk hódgátak jelenlétével és a visszaduzzasztás herpetofaunára, halfaunára és vízi makrogerinctelenekre gyakorolt hatásaival kapcsolatos adatgyűjtést. Felméréseink során közel 90 hódgátat azonosítottunk, és öt olyan, hód által elárasztott területet, ahol a vízborítás kiterjedése meghaladta a 1,5 hektárt. A hódélőhelyek faunájával kapcsolatos felmérések 10 helyszínen, gátak al- és felvízén, referenciaszakaszokon, továbbá az elárasztott területeken történtek.

Marhák legelnek egy hód által elárasztott réten. A szerző felvétele

1. Kétéltűek

A kétéltűek jelenlétének kimutatása a kifejlett példányok vizuális és akusztikus detektálásával, a gőtéknél palackcsapdázással, a szaporodási sikerük értékelése pedig petecsomók számlálásával és ebihalak merítőhálós mintavételezésével zajlott, dr. Vági Balázs (Debreceni Egyetem) szakmai vezetésével. A petecsomók számlálása jól használható a hód által létrehozott élőhelyek kétéltűek szaporodásában betöltött jelentőségének felmérésére, a peterakó békák egyedszámának nagyságrendi meghatározására. Az ebihalak merítőhálós megfogásával és faji szinten történő határozásával a lárvaalakban jelenlévő kétéltűek arányairól kaptunk információt, amiből – a koratavaszi petecsomószám ismeretében – a szaporodó állományok méretére is vissza lehet következtetni.

Erdei béka petecsomók és hódrágások. A szerző felvétele

A regisztrált erdei béka petecsomók száma három hód által elárasztott területen is megközelítette az 1000 darabot. Ez csak az egyik élőhely esetében jelent teljeskörű felmérést, a másik két területen a felmért részterületek és az egész terület méretének összehasonlításával fogjuk megadni végleges becslésünket. Ahol nem történt vízikilépés, elárasztás a hód munkája nyomán, ott a hód általi visszaduzzasztás nem vagy alig tudott hozzájárulni a kétéltűek szaporodásához, mivel a duzzasztott patakmedrek sokkal kevésbé alkalmasak a petézésre, mint a halmentes, sekély vizű, dús növényzettel rendelkező rétek. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a gátak elbontása, ezáltal a vízszint nagymértékű csökkenése ezen rétek hirtelen kiszáradását vonhatja maga után, ami a tavaszi időszakban kritikus lehet és ökológiai csapdaként szolgálhat az ott szaporodó kétéltűek számára. (Megjegyzés: A hódgátak elbontása a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött.)

Barna varangy ebihalak a hódok által újra elárasztott egykori vizes élőhelyen. Bozóki Balázs és Szarvas Angéla felvételei

2. Halak

A haltani felmérést Sallai Zoltánnal végeztük, elektromos halászgép segítségével. A hód hatásának értékelése a halak mennyiségében, testhosszában, diverzitásában, az áramláskedvelő és állóvízi halfajok arányában, valamint őshonos és inváziós halfajok arányában mutatkozó, duzzasztott és nem duzzasztott szakaszok közötti különbségek értékelésével történik. Az adatok alapján látható, hogy a hód biológiai invázióra gyakorolt hatása a halak esetén erősen függhet az élőhelytől és annak fajkészletétől. Az inváziós fajok jellemzően jól alkalmazkodnak az állóvízi jellegű szakaszok létrejöttéhez, egyes dombvidéki mintavételi helyeken ezért a hódgát fölötti szakasz kedvező  számukra, ami megnyilvánul ottani magasabb abundanciájukban. Ha azonban a vízfolyásban az állóvizet kedvelő őshonos halfajok is nagy számban vannak jelen, akkor az őshonos-inváziós arány jóval kiegyenlítettebb lehet.

Őshonos széles kárász és a faj hazai populációit veszélyeztető idegenhonos, inváziós ezüstkárász együttes jelenlenléte egy hód által duzzasztott mederszakaszon. A szerző felvétele

3. Vízi makrogerinctelenek

A vízi makrogerinctelenek merítőhálós mintavételezését Mészáros Ádám (ELTE PhD hallgató; ÖK VÖI tudományos segédmunkatárs) végezte. Vizsgálatunk megkezdésekor számottevő különbséget feltételeztünk a duzzasztott és nem duzzasztott mederszakaszok faunájában. Várakozásainkkal ellentétben azonban kevés volt az olyan állóvízhez kötődő taxon, amely kizárólag a duzzasztott mederszakaszokon fordult elő. Számos, inkább állóvízhez kötődőnek tartott taxon ugyanúgy megtalálható volt az alvízi és referenciaszakaszokon is. Nincs egyértelmű kapcsolat a területek vízimakrogerinctelen-fajgazdagsága és a hód tevékenysége között sem. A mintavételi helyek közötti, kevésbé markáns különbségekre az adatsor későbbi, részletes statisztikai feldolgozását követően derülhet fény. A felmérés szezonális ismétlése és a mennyiségi mintavételezés jelentős mértékben hozzájárulhatna a hód vízi makrogerinctelenekre gyakorolt hatásának megértéséhez.

Kitekintés

Vizsgálataink feltáró jellegűek, valamennyi ismertetett jelenség esetén hosszútávú kutatásokra lenne szükség a vízi és vízparti életközösségekben végbemenő változásoknak és a hód ezekben a folyamatokban betöltött szerepének megértéséhez, a jövőben várható tendenciák pontosabb előrejelzéséhez.

A hód állománynagyságának növekedésével egyre több helyen alakulnak ki ember-vadvilág konfliktusok, melyek sürgető megoldást kívánnak. Eredményeink alapján azonban egyértelműen látszik, hogy a konfikluskezelést célzó beavatkozásokra irányuló kérelmek elbírálása során átgondolt döntésekre, helyszín- és időspecifikus szabályozásra van szükség. Természetvédelmi szempontból terveznünk kell a hód hatásaival!

Írta: Juhász Erika, biológus, PhD hallgató (ELTE)
erikamaria.juhasz@gmail.com

A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány Kutatási munka ösztöndíjának támogatásával készült.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*