Hódkutatás Magyarországon

DSC_0086Az eurázsiai hód (Castor fiber) a középkor elején még szinte egész Európát benépesítette. A XVI. század végére viszont a túlzott mértékű vadászat eredményeképpen állománya nagyon megfogyatkozott. A XIX. században számos országból kipusztult. Ennek elsődleges oka a hódprém iránti kereslet volt: a hódprém és a szőrből készült nemezanyag luxuscikknek számított. Az 1900-as éve elején a faj létszáma mintegy 1200 példány lehetett.

A kihalástól csak az mentette meg a fajt, hogy az 1800-as évekre a divat megváltozott Európában, és a kalapdivatban a hódprémet felváltotta a selyem. A gazdasági elértéktelenedés és az 1920-as évektől elindult védelmi és visszatelepítési intézkedések együttesen vezettek a faj újbóli térhódításához. Ma már Európában szinte minden országban újra jelen van, aktív visszatelepítési program már sehol sem zajlik. Amíg a kihalás szélén állt a faj, addig a megmentés volt a fő cél, mára mindenhol a menedzsment programok és az állományszabályozás lépett előtérbe. A populációk folyamatosan növekednek. 2011-ben a faj becsült létszáma meghaladta az egymilliót. A hódok eltűnésével egy időben az ember jelentősen átalakította és szabályozta a vizes élőhelyeket: Európában az elmúlt száz évben a hódok potenciális élettereinek 90%-a eltűnt. A megmaradt foltok már annyira kicsik, hogy a természet önszabályozó folyamatai nem érvényesülnek, az emberi hatások elsőrendűek. Az egykori vízparti élőhelyek, puhafás ártéri ligeterdők helyét sokszor gazdasági erdők, szántóföldek és rekreációs létesítmények vették át. A természetvédelem is gazdálkodik, de fő célja az élővilág sokféleségének megőrzése: a hódok esetében egyensúlyt kell találni az általuk nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások és az okozott gazdasági károk között.
DSC_0221A környezethez való alkalmazkodás egy ritka formája, ha a populáció a környezetét alakítja át a saját igényei szerint. Ezt a képességet legjobban az embereknek és a hódoknak sikerült kifejleszteni. A hódok tevékenységükkel alakítják a tájképet, befolyásolják a biogeokémiai folyamatokat, és hatással vannak a vizes élőhelyek biodiverzitására. Nincs más faj (az emberen kívül), amely jobban befolyásolná környezetét. A hódok legalább 3 fő ökoszisztéma szolgáltatást nyújtanak: (1) Szabályozzák az áramlást a kisebb patakokon. Ez kritikus lehet olyan extrém körülmények között, mint az aszály és az áradások. (2) Gyorsítják a vizek öntisztulási folyamatait. Gátépítésükkel csökkentik az áramlás sebességét, az általuk létrehozott tavakban nő az üledék lerakódásának sebessége. Ez tisztító tényezőként jelentkezik. (3) A hódok jelenléte növeli a terület biodiverzitását. A fejlett országokban az emberi tevékenység leggyakrabban csökkenti a sokféleséget, a hódok a természetvédelem fontos „önkéntesei”: védelmüknek kiemelt jelentőséget kellene élveznie. Más szóval, segítenek az élőhely fejlesztésben és a revitalizációban. A hódok aktivitása nem pótolható emberi beavatkozással, azaz az élőhelyek komplexitása jelentősen növekszik a hódok tevékenysége által. Állandóan változó víztestek és új élőhelyek jönnek létre. Hagynunk kellene a hódokat, hogy növeljék a sokféleséget, de ehhez helyet kell nekik biztosítanunk. A vizek mentén emberi zavarástól mentes pufferzónákra lenne szükség, hogy a hódok által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások érvényesülhessenek – ingyen.

DSC_0004

_DSC0013
Magyarországon az 1860-as években figyelték meg az utolsó példányokat, utána közel 120 évig hiányzott a hód a magyar faunából. Újra az 1980-as években jelentek meg, először Szigetközben, a korábbi ausztriai telepítésekből származó egyedek. A WWF Magyarország visszatelepítési programja 1996 és 2008 között zajlott, a nagyobb folyók mentén engedtek szabadon hódcsaládokat. Azóta csak az állomány monitorozása zajlik. Az eredményekből egy folyamatos egyedszám növekedés látszik.

DSC_0249 _DSC0159

Az elmúlt néhány évben olyan helyeken is létesültek territóriumok, ahol a tevékenységük nem, vagy csak kevéssé tolerálható. Ezeknek az eseteknek a megoldása egyre több fejtörés okoz a szakembereknek.

DSC_0030

Az állatok által épített gátakat egyre több helyen kell elbontani és 2015-ben megtörténtek az első áttelepítések. A szakirodalomból számos problémakezelési módszer ismert, ezek hazai adaptálása még várat magára. Ehhez a hazai természetvédelmi, vízügyi és erdészeti hatóságok és szakemberek együttműködésére van szükség. Vannak már kezdeményezések, de a közös munka még akadozik. Nyugat-európai országokban hódmenedzserek dolgoznak, ők foglalkoznak a „problémás egyedekkel”, és minden esetben igyekeznek a legjobb döntéseket meghozni. A hódok természetes ellenségét, a farkast is jelentősen visszaszorítottuk, így az nem tudja betölteni a szabályozó funkcióját. Ezért az embereknek kell a hódállomány méretét szabályozni, ezt a feladatot előbb-utóbb mindenhol fel kell vállalnunk.

 

Hazai publikációk a témában:

 

Kutatás vezető: Czabán Dávid