Hódkutatás Magyarországon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az eurázsiai hód (Castor fiber) a középkor elején még szinte egész Európát benépesítette. A XVI. század végére viszont a túlzott mértékű vadászat eredményeképpen állománya nagyon megfogyatkozott, ami a XIX. századra odáig vezetett, hogy a faj a kontinens számos országából kipusztult. Ennek elsődleges oka a hódprém és a hódpézsma iránti kereslet volt: a hódprém és a szőrből készült nemezanyag luxuscikknek számított, a hódpézsma gyógyszerként és parfüm alapanyagként is keresett árucikk volt. Az 1900-as évek elején a faj a kipusztulás szélén állt, állománynagysága mintegy 1200 példány lehetett.

Az 1800-as évek végére a kalapdivatban a hódszőrt felváltotta a selyem. A gazdasági elértéktelenedés és az 1920-as évektől elindult védelmi és visszatelepítési intézkedések együttesen vezettek a hód állományának gyors növekedéséhez. A faj ma már Európa minden országában újra jelen van. 2011-ben a becsült egyedszám egész Eurázsia szintjén meghaladta az egymilliót, és továbbra is növekszik. Ezzel párhuzamosan a populációk megerősítését célzó intézkedések helyett az egyre gyakoribbá váló konfliktusok számának, súlyosságának csökkentését célzó menedzsment programok lépnek előtérbe.

Hódgátrendszer

A mai Magyarország területén az utolsó ismert kilövés 1854-ben történt, de az 1870-es és 1880-as években még közöltek Kárpát-medencén belüli szórvány észleléseket. Ezután több mint 100 évig nem élt a faj hazánkban. A Kárpát-medencében először Ausztria keleti részén, a Duna mentén zajlottak visszatelepítések az 1960-as és 70-es években. A faj Magyarországra való visszatérése spontán módon kezdődött Ausztria irányából. Az első biztos megfigyelés 1990-ben történt a Szigetközben. A WWF Magyarország ezt követően visszatelepítési programot folytatott 1996 és 2008 között Gemencen, a Hanságban, a Dráva mentén és a Tisza vízgyűjtő területén. A sikeres telepítések közben még horvátországi telepítési helyszínek irányából is érkeztek hozzánk hódok. A faj ma valamennyi folyónkon, számos térségben pedig az alkalmas kisvízfolyások többségén is előfordul. Sőt, a vízfolyások mentén terjedve tőlünk is vándoroltak át egyedek több szomszédos országba.

A hódok kipusztításával nagyjából egy időben, a reformkortól kezdve az ember a vizes élőhelyek jelentős mértékű átalakításába kezdett annak érdekében, hogy a korábbi árterületek az akkori igényeknek megfelelően haszonnövények termelésére váljanak alkalmassá. A folyók szabályozásával, a víz elvezetésével a vizes élőhelyek kiterjedése, természetessége, fajgazdagsága drasztikusan lecsökkent. A jelenkori klímaváltozás hatására a szélsőséges időjárási események gyakorisága egyre fokozódik, a nyári időszakban a mentett oldali területeket gyakran sújtja aszály. Ma már tudjuk azt, hogy a tájban való vízmegtartás bizonyos mértékű növelésére a természeti területeinknek és a mezőgazdaságnak egyaránt szüksége volna.

A korábbi, megváltozott élőhelyére visszaérkezett hód azon kevés fajok egyike, amelyek az emberhez hasonlóan, ám kisebb léptékben szintén tájátalakítást végeznek. Élőhelyét építési és rágási tevékenységével változtatja meg, úgynevezett ökoszisztéma-mérnök faj. Az ember által átformált tájban aktivitása hatásokat gyakorol a természeti rendszerekre, valamint az emberek életére. Ezen hatások kedvezők és kedvezőtlenek is lehetnek.

Hódok által létrehozott másfél hektár kiterjedésű, értékes vizes élőhely

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kisvízfolyásokon gátakat épít annak érdekében, hogy kotorékának bejáratát víz alatt tartsa, – így védve azt a ragadozóktól – valamint biztosítsa magának az úszva történő közlekedés és a menekülés lehetőségét. A gátépítés eredményeként megnő a talajvízszint, valamint sekély vizű tavak jöhetnek létre. Ennek következtében természetvédelmi szempontból pozitív hatások jelentkezhetnek, mint például a környező nedves rétek állapotának javulása, kétéltű-szaporodóhelyek kialakulása. A hódok által okozott duzzasztás azonban gyakran ütközik a csatornahálózat tervszerű működtetésére és a kisvízfolyások partjának gazdasági hasznosítására vonatkozó emberi célokkal, ami komoly konfliktust okozhat.

A hódgátak vízszintjének szabályzására alkalmazható technika egy speciális áteresz hódgátba való beépítése, mellyel beállítható egy a hód és az ember számára is elfogadható vízszint. Ennek alkalmazásával számos területen szükségtelenné válna a gyakran szélmalomharc jellegű gátbontás, a magasabb vízszint nyár folyamán való megtartásával járó haszon pedig megmaradna. Sajnos ilyen áteresz kivitelezésére Magyarországon eddig kevés kísérlet történt.

A hód üregrendszerét a partoldalba ássa. Ebből a tevékenységéből szintén származhat konfliktus, mégpedig akkor, ha a vízfolyást kísérő töltésben vagy a csatorna mellett futó út alatt készül a kotorék. Az előbbi esetben a gátszakadás vagy besuvadás esélye jelentősen megnőhet, utóbbi esetben az úton elhaladó gépjárművek és munkagépek alatt beszakadó üregek könnyen tengelytörést eredményezhetnek.

A folyók és kisvízfolyások partját az ember sok helyen szinte vagy egészen a víz széléig hasznosítja, mezőgazdasági terményekkel vagy faültetvényekkel telepíti be. Ezzel szemben a vízfolyások mentén ökológiai szempontból nagy szükség lenne legalább egy keskeny, 10-20 méter széles, őshonos növényfajokból álló sávra. A tulajdonos azonban sok helyen a keskeny vízparti sávot is gazdálkodás alá vonhatja, jövedelemforrásként számolhat vele, emiatt a hód rágási tevékenysége valós kárként realizálódik számára.

A hód növényevő állat, téli táplálékát szinte kizárólag a fák vékony ágainak kérge, háncsa jelenti, amihez a fa kidöntésével tud hozzáférni. Preferálja a hullámtéri puhafa-ligeterdőket alkotó fűz és nyár nemzetségek fajait, a nemesnyárakat is előszeretettel fogyasztja. Az egykorú, homogén faültetvényekben nem áll rendelkezésre a hód számára fogyasztható puhafa-újulat, oldalhajtás vagy egyéb preferált faj a cserjeszintben, ezért nagy mennyiségben hasznosíthatja a gyakran igen vastag nemesnyár törzseket. Ezzel szemben egy természetközeli állapotú, változatos korszerkezetű puhafaligetben megközelítőleg a kínálattal arányosan rágja a vékony ágakat, valamint a vékonyabb és vastagabb törzseket.

A hullámtéri ligeterdőkben a hódok tevékenységének következtében jelentős szerkezeti, fajösszetételbeli átalakulások mehetnek végbe. A rágás hatásának iránya függ az élőhely jellegétől, vízellátottságától – ez befolyásolja a kirágott fák sarjadási képességét – és a terület természeti állapotától, például az inváziós fajok térnyerésének mértékétől is. Mindezek függvényében a puhafás vízparti sáv megfiatalodása, bokros szerkezetűvé alakulása vagy pedig a kisebb mértékben fogyasztott fajok térnyerésének kedvező fafajcsere történhet. A kidöntött és lábon száradt fák a lebontó szervezeteknek, például szaproxilofág rovarfajoknak teremtenek lehetőségeket.

A hód lágyszárú fajokat is fogyaszt, így a mezőgazdasági terményeket sem veti meg. Elsősorban kukoricafogyasztása lehet jelentős, de a patás fajok okozta vadkár általában sokkal nagyobb mértékű. A hód ugyanis néhány tíz méter átmérőjű körökben termeli le a kukoricát és eközben nem fejt ki jelentős taposást a tábla többi részén.

Áttelepítés

Az eurázsiai hód Magyarországon őshonos, védett állatfaj, ezért elpusztítása, építményeinek megrongálása, az állat zavarása törvénybe ütközik! Egyes térségekben lokális konfliktushelyzetekre, elsősorban árvízvédelmi problémákra reagálva már adnak ki engedélyeket a gátak elbontására, az állatok befogására, sőt elpusztítására is. A szükségesnek ítélt, engedélyezett beavatkozások gördülékeny és szakszerű megvalósítása mellett az ökológiai, természetvédelmi szempontok figyelembevétele elengedhetetlen.

Közvetlen árvízveszéllyel nem fenyegető helyzetekben rutinszerű gátbontás helyett engednünk kellene érvényre jutni a tájátalakító tevékenység kedvező hatásait!

Írta: Juhász Erika és Czabán Dávid

 

Facebook oldal:

https://www.facebook.com/beaversinhungary

Hazai publikációk a témában:

Juhász, E., Biró, M., Ulicsni, V., Molnár, Z. (2019). Természetvédők és kutatók ismeretei az eurázsiai hód kapcsán a Kárpát-medencében I.: elterjedés, életnyomok, az együttélés lehetőségei, az elhullás okai. Természetvédelmi közlemények, 25: 59-79.

Czabán, D. & Gruber, T. (2018): Visszatértek a hódok – áldás vagy átok? Természetvédelmi közlemények, 24: 67–74.

Juhász E. (2018): Az eurázsiai hód (Castor fiber LINNAEUS, 1758) elterjedése és tevékenysége a Dél-Alföldön. Állattani Közlemények, 103(1–2), 15–32.

Juhász, E. (2017): Az eurázsiai hód (Castor fiber) táplálék-preferenciájának és területhasználatának vizsgálata. – OTDK dolgozat, Szegedi Tudományegyetem, 39 p.

Juhász, E., Babai, D., Biró, M., Molnár, Z., & Ulicsni, V. (2017): Az eurázsiai hód (Castor fiber) táplálkozási és fásszárú-használati szokásaival kapcsolatos helyi tudás két évtizeddel a visszatelepítések kezdete után a Kárpát-medencében. Természetvédelmi közlemények, 23 182–200.

Czabán, D. (2016): Hódok a Szigetközben. – In: Korda, M. (szerk.): Az erdőgazdálkodás hatása az erdők biológiai sokféleségére. Tanulmánygyűjtemény. Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 403–418.

Čanády, A., Krišovský, P., Bajomi, B., Huber, A., Czabán, D., & Olekšák, M. (2016): Is new spread of the European beaver in Pannonian basin an evidence of the species recovery? – European Journal of Ecology, 2: 44–63.

Varju, J., & Jánoska, F. (2015). Az eurázsiai hód (Castor fiber Linnaeus, 1758) fás szárú táplálékpreferenciája és élőhelyhasználata a Mosoni-Dunán. Erdészettudományi Közlemények, 5(1), 129-144.

Varju, J., & Jánoska, F. (2014). Az eurázsiai hód (Castor fiber Linnaeus, 1758) élőhelyhasználatának vizsgálata a Szigetközben. Magyar Apróvad Közlemények, 12, 365-371.

Czabán, D. (2013): Éljünk együtt a hódokkal, de hogyan? – WWF Magyarország, Budapest, 41 oldal

Bajomi, B. (2011): Az eurázsiai hód (Castor fiber) visszatelepítésének tapasztalatai Magyarországon – Duna-Dráva Nemzeti Park, 54 oldal

Haarberg, O. (2007): Amit a hódról tudni érdemes. Az eurázsiai hód Magyarországon – visszatelepítés, védelem és állományszabályozás. – WWF füzetek 26. WWF Magyarország, Budapest, 30 oldal

Haarberg, O. & Rosell, F. (2006): Selective foraging on woody plant species by the Eurasian beaver (Castor fiber) in Telemark, Norway. – Journal of Zoology; 270: 201–208.

Czabán, D. (2003): A Hanságba visszatelepített hódok (Castor fiber) élőhely- és táplálékválasztási szokásai. – MSc diplomadolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 71 oldal

Bozsér, O. (2001): Hódok az óvilágban. – WWF Magyarország, Budapest, 28 p.

Hazai kutatások a témában:

A faj magyarországi elterjedése, állománynagysága (Résztvevők: Czabán Dávid, Juhász Erika)

A faj rágáspreferenciája és a hódrágás ökológiai hatásai hullámtéri ligeterdőkben (Résztvevők: Juhász Erika, Dr. Katona Krisztián, Dr. Molnár Zsolt, dr. Biró Marianna)

Természetvédelmi szakemberek és kutatók ismeretei az eurázsiai hód kapcsán Magyarországon (Résztvevők: Juhász Erika, dr. Biró Marianna, dr. Babai Dániel, Ulicsni Viktor, Dr. Molnár Zsolt)

A helyi ökológiai tudás kialakulása és a tájban élő ember percepciói egy korábban kipusztult, őshonos állatfaj kapcsán (Résztvevők: dr. Babai Dániel, Ulicsni Viktor, Dr. Molnár Zsolt, Juhász Erika, dr. Biró Marianna)

Kapcsolat:

beaversinhungary@gmail.com